A hét csúcspontja: Vidámpark :)
Elvileg múlt héten szerettem volna írni, de ma lett belőle. Jobb később, mint soha :)
Múlt vasárnap elmentünk a barátnőmmel, Carole-lal, megkeresni a bordeaux-i tavat. Elvileg megnéztem az útvonalat, és szerintem jó irányba mentünk, de ő más véleményen volt, és mivel egyikünk sem volt biztos a maga igazában, ezért útközben leszálltunka buszról egy kisebb tónál, hogy sétáljunk egy kicsit. A nagy bordeaux-i tavat majd őszi szünet után fogjuk megnézni. A tókeresésnek köszönhetően teljesen elfeledkeztünk a bordeaux-i kikötőben öt napig állomásozó fregattról, amit azért közelebbről is jó lett volna látni (egy képet csináltam róla a buszból, amikor a szőlőből szombaton hazafelé jöttünk, és el is terveztem, hogy vasárnap közelebbről megnézem, de elfeledkezem róla :().
A héten kaptam a bankomtól egy levelet, amiben arra kérnek, hogy menjek vissza a bankba lecseréltetni a kéthetes bankkártyámat (az indokra kíváncsi vagyok, de ezt csak hétfőn fogom megtudni :(). Ilyesmin már meg sem lepődök. Az adminisztráció nem a franciák erőssége, de finom süteményük kárpótol mindenért :D.
Csütörtökön este Carole-lal, és két ismerősével,elmentünk egy Vidámparkba, amit két héttel ezelőtt építettek fel, és legalább a szünetig működtetni fognak. Mi ketten lányok felültünk az óriáskerékre (izgi volt Bordeaux-t sötétben, kivilágítva, fentről látni :D), a fiúk lent maradtak, mert féltek (legalább őszinték voltak :)). Azt hitték, hogy gyorsan fog pörögni, de valójában nagyon lassú volt. Miután megnéztünk mindent, beültünk a Mekibe, hogy együnk valamit és beszélgessünk. Hajnali egyre értünk haza, mondhatni, egy kicsit fáradtak voltunk (ráadásul másnap órám volt. De egy "super soirée"-t töltöttünk együtt :D
Pénteken fáradtan végigültem a civilizációt, és nagyon gondolkoztam azon, hogy a módszertan óra második felében hazamegyek. Mondanom sem kell, hogy én voltam a legboldogabb (szerencsére a franciás tanáraim ezt nem olvassák), amikor a módszertan órán nem indult a tanárnő gépe (technikai okok miatt), és lefújta az órát. Még most hallom a szavait: Je refuse de continuer. Le cours est annulé xD. Hazamentem, és kipihentem magamat.
Ma végre eljutottam az uszodába is egy kínai ismerősömmel. Megismerkedtünk egy francia lánnyal, gyors telefonszámot cseréltünk, megadtuk egymásnak a facebook elérhetőségünket, és tervezzük, hogy a jövőben több közös programot összehozunk majd. Szerencsére a franciák nagyon nyitottak, nagyon könnyen lehet ismerkedni, barátokat szerezni. Délután pedig egyik orosz barátnőmmel elmentünk a Jardin Public-be sétálni.
Bocsánat, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem. Carole elutazott Dordogne-ba (csak ma este jön haza), hogy meglátogassa az unokatestvéreit, és rám bízta a halacskáját, aminek nagyon örültem, mondván, úgyis csak etetnem kell majd őt. Viszont miután utánaolvastam a dolgoknak, hát...nem is olyan könnyű halat tartani. Amikor tegnap csak a vízfelszínen tartózkodott (sejtésem szerint, mert kevés,oxigén volt a vízben), elkezdtem aggódni miatta, Vizet cseréltem, az egy kicsit segített a dolgokon, de akkora hatást nem értem el vele. Írtam Carole-nak, de megnyugtatott, hogy ezt a hal sokszor szokta csinálni, ne aggódjak miatta. Száz szónak is egy a vége, a hal még mindig él, és remélem estig kibírja nálam/velem :)